Kató-Bellavics Ágota:

1991 óta vagyok katekéta plébániánkon. Jelenben egyetemistákkal, fiatal felnőttekkel foglalkozom. Mindaz a közösségi tapasztalás, gazdagodás, identitás, amit a szentimrében kaptam, életem, istenkapcsolatom meghatározó része. 

Hálás vagyok az Úrnak azért az ajándékáért, hogy részese lehetek annak a csodának, ahogy egy kereső ember rátalál az Ő szeretetére és megszületik benne a válasz. Kísérésük során az ő kérdéseik, vágyaik, fájdalmaik, örömeik, formálódásuk a saját életem, istenkapcsolatom részévé válnak.

“Az ember csak igazi közösségben nyerheti el személyes identitását, csak ott alakíthatja ki azokat a kapcsolatokat, amelyekre bánatában, örömeiben, esetleg szenvedésben szüksége van.”(Csányi Vilmos)

Kató Csaba:

Ide születtem a Szentimrevárosba. Mély kötődésem van Budapestnek ehhez a szegletéhez és az itt élő emberek közösségéhez. Öröm, hogy már több mint 30 éve szolgálhatom azt a közösséget, amelytől annyit kaptam magam is. Hitoktatóként és diakónusként is a kapcsolódásokat akarom segíteni, önmagunkhoz, egymáshoz és Istenhez. Hiszem, hogy itt a nagyváros közepén is megteremthetjük azt a külső és belső éltető közeget, amely segítségével élhetőbb lesz környezetünk. 

Péceli Gábor:

15 évesen csatlakoztam a plébánia egyik ifjúsági csoportjához, ahol szerető figyelmet, összetartást, meghittséget tapasztaltam. Az evangélium itt vált számomra igazán örömteli, éltető valósággá. Rövidesen éreztem, itt olyan értékekre leltem, amiket egész életem folyamán szeretnék szolgálni, megosztani.

Lobmayer Tibor:

2009 őszén kerültem ide a plébániára, egy iskolaváltást követően, ezért nagy szükségem volt egy befogadó közegre, ahol új barátokat szerezhetek és fejlődhetek a hitemben. Az elmúlt tizenpár év távlatából úgy gondolom, ennél jóval többet kaptam itt. Közösséget, amely valószínűleg végigkísér egész életemen, és olyan útmutatást, lelki táplálékot hitoktatómtól és vezetőimtől, ami arra ösztönzött, hogy én magam is hittan tanárként álljak az Egyház szolgálatába. Idén ősztől katekétaként adhatom vissza és vihetem tovább a plébánián azokat az értékeket, amik az elmúlt években elvetett magokból gyümölcsökké érlelődtek bennem.